Orosznőgyógyászat, szülészeti-, nőgyógyászati magánrendelő, magzati ultrahang


NŐGYÓGYÁSZAT

MENSTRUÁCIÓS PROBLÉMÁK
A női nemi működés ciklikus jellegű. (Ez az Ovarialis és menstruációs ciklus) Ez a működés a lányoknál a serdülőkor végén, a fiatal felnőttkor elején 10-15 éves korban az első menstruációs vérzéssel (menarche) kezdődik, és a változó korban a menstruációs vérzések elmaradásával, (menopauza) fejeződik be. Ettől eltérően természetesen előfordulhat menstruáció első alkalommal 9, de 17 éves korban is, ezeket a szélsőséges eseteket azonban ajánlatos kivizsgáltatni, hiszen megeshet, hogy valamilyen hormonális betegség okozza, vagy a többek közt a nemi érésért is felelős hipotalamusz nem működik megfelelően A menstruáció a méhnyálkahártya havonta ( átlagosan 28 naponként, de ez az időperiódus egyénenként, sőt ugyanannál az egyénnél is elég nagy változatosságot mutat, így gyakorlatilag 25-33 naponként) történő lelökődését és vérzés kíséretében történő kiürülését jelenti. A teljesen szabályos ciklussorozat szinte nem is fordul elő, felnőtt nőknél is megesik, hogy előbb jön, esetleg akár 2 hét csúszással is. Ha huzamosabb ideig elmarad, és a nő nemi életet él, akkor nem árt a terhességre is gyanakodni. A tinédzsereknél a ciklus még meglehetősen ingadozó lehet, csak kb. 18-19 éves korban vesz fel egy viszonylagos állandóságot. Ezt a hormonális szabályozás ingadozása, majd fokozatos stabilizálódása miatt van. Terhességet alatt szünetel. Az emberen kívül csak az emberszabású majmoknál fordul elő. A folyamat több szintű hormonális szabályozás alatt áll. Ennek a szabályozó rendszernek a felső szintjét a hipotalamo-hipofízeális rendszer gonadotróp (a gonadokat), nemi mirigyeket (serkentő) hormonjai jelentik, amelyeknek termelődését negatív visszacsatolással (feed-back) a petefészekben (ovarium) termelődő hormonok befolyásolják. Az (anyaméh; uterus) nyálkahártyájának (endometrium) változásait a petefészek hormonjainak szintje szabályozza.
A hipotalamo-hipofízeális rendszer szerepe
A hipotalamuszban képződnek azok az anyagok, amelyek az agyalapi mirigy (hipophysys) elülső lebenyében a nemi mirigyeket serkentő (gonadotrop) hormonok termelődését és a hormonok ürítését elősegítik. Nőben az utóbbiak a tüszőérést, annak hormontermelését és hormonkibocsátását serkentő hormon (follikulus stimuláló hormon; FSH) valamint a sárgatest képződését, hormontermelését és hormonkibocsátását serkentő hormon (luteinizáló hormon;LH).

Tüszőérés
A női ivarsejt (petesejt; ovum) a tüszőérés során válik megtermékenyülésre alkalmassá. A petesejtek szaporodása már a három-négy hónapos leánymagzatok petefészkében (ovarium) befejeződik, ekkora két petefészekben összesen mintegy 400 ezer található, és ezután számuk már csak csökken. (Férfiakban a hím ivarsejtek (spermiumok) előalakjainak szaporodása folyamatos, és egészséges egyénekben az egész élet folyamán tart. A hím nemi működésben ciklikusság nincs.) Születéskor a petefészkekben lévő petesejtek az első érési oszlás profázisában megállapodva találhatók, és így maradnak a ciklusos női nemi működés beindulása után is, eltekintve azoktól, amelyek egy-egy ciklusban érésnek indulnak. A nyugalomban lévő, elsődleges tüszők az előbb említett stádiumban lévő petesejtekből, és az azokat körülvevő lapos tüszőhámsejtekből állnak. A petefészek felszínhez közelebb lévő kéregállományának sejtdús kötőszövetébe vannak beágyazva. A follikulusz-stimuláló hormon (FSH) hatására néhány tüsző fejlődésnek indul. Ez azt jelenti, hogy a petesejtek megnagyobbodnak és tartalék tápanyagot halmoznak fel, a tüsző hámsejtjei magasabbak lesznek, majd szaporodni kezdenek és többrétegűvé válnak (fejlődő, másodlagos tüsző). A többrétegű hám megvastagodása elér egy olyan fokot, hogy a belső sejtek már nem jutnak elég tápanyaghoz és elfolyósodnak, így üreg alakul ki (cavum folliculi), amelyben folyadék gyűlik fel (liquor folliculi), a petesejt az üregbe bedomborodó tüszőhámsejt halmazban, a petedombban (cumulus oophorus) foglal helyet. Közben a tüszőt körülvevő petefészekállomány szövetében is lényeges változások következnek be. A tüsző gyors növekedése átrendezi a petefészek szövetének rostállományát ez a külső tok (theca externa), lényegesebb azonban, hogy a tüszőhámmal határos sejtek megduzzadnak, hajszálérellátásuk bőségessé válik. Utóbbi szolgálja a tüsző megfelelő tápanyagellátását. Másrészt összefügg azzal, hogy a belső tok (theca interna) sejtjei lényegében belső elválasztású (hormontermelő) sejtekké alakulnak. Ezek a sejtek termelik a tüszőhormont (ösztrogént), aminek hatására a méhnyálkahártya (helyreállítási és fejlődési) (regenerációs és proliferációs) fázisa következik be, ugyanakkor a hipotalamo-hipofízeális rendszer felé ható negatív visszacsatolással csökkentik az FSH termelést, ezzel fokozatosan előtérbe kerül az ovulációt, a sárgatest (corpus luteum) kialakulását, és hormontermelését elősegítő luteinizáló hormon (LH) hatása. A több érésnek induló tüsző közül általában egy a többit meghaladó ütemben fejlődik, és hormontermelése a többi fejlődését visszaszorítja. Ezek tönkremennek és felszívódnak (follikulus atrézia), a páros vagy többszörös tüszőfejlődés nomál körülmények között ritka, a terhesség kialakulása érdekében végzett hormonális kezelések után viszont gyakori (nem mindig kívánatos) jelenség.

Érett tüsző
Az érett tüsző (folliculus ovaricus vesiculosus) az ovarium felszínét kidudorítva helyezkedik el. Szerkezete a harmadlagos tüszőnek nagyjából megfelelő, annak végső, kifejlett formája. Részei: (kívülről befelé haladva): külső tok (theca externa), a petefészeknek a tüsző növekedése miatt átrendeződött állománya; belső tok (theca interna) a petefészek ösztrogén termelésre módosult állománya, amelynek jó vérellátása a tüsző táplálását is szolgálja. A tüszőhám (membrana granulosa) (utóbbi neve onnan származik, hogy felvágva, belső felszíne szemcsés szerkezetűnek látszik), a petedomb (cumulus oophrus) a tüszőhám bedomborodása, amelynek csúcsközeli részében van a petesejt. A tüsző ürege (cavum folliculi), amelyet folyadék (liquor folliculi) tölt ki. A petesejtet körülvevő tüszőhámsejtek (corona radiata), amelyek nyúlványaikon keresztül fontos szerepet játszanak a petesejt táplálásában. A petesejtet borító, alaphártya jellegű réteg (zona pellucida), amely védelmet nyújt a petesejtnek, de ugyanakkor átbocsájtja a petesejtet tápláló corona radiata sejtjeinek nyúlványait.

Tüszőrepedés
A tüszőrepedés (ovulatio) a ciklus közepén (kb. 14. napján) következik be. (A testhőmérséklet emelkedése is jelzi, lásd a sémás ábrát). Ilyenkorra a FSH hatása a negatív visszaszabályozás miatt visszaszorul, és a hirtelen megemelkedő LH hatására a petefészek vérellátása úgy változik, hogy fokozódik a tüszőre kifejtett nyomás. A fokozott nyomás hatására a tüsző megreped, és a hirtelen kiáramló tüszőfolyadék a petesejtet és az azt közvetlenül körülvevő sejteket kisodorják a hashártyaüregbe (cavum peritoneale), a méhkürt (tuba uterina) hashártyaüregi nyílásának közelébe. A petesejt a méhkürt „szívó” hatásának következtében bekerül a méhkürtbe, és - a méhkürt mechanizmusainak köszönhetően - megkezdi lassú vándorlását a méhüreg felé. (A folyamat időzítése olyan, hogy oda akkorra érkezik, amikor a sárgatesthormon hatására a méhnyálkahártya éppen a beagyazódásra legalkalmasabb (szekréciós) fázisában van. A beágyazódáshoz persze az is szükséges, hogy a petesejt közben megtermékenyüljön (ez a felhatoló hímivarsejtek közreműködésével a méhkürtben történik), fejlődésnek induljon, és a méhüregbe éppen beágyazódásra képes állapotban kerüljön. (A terhesség bekövetkezéséhez így egy csodálatosan időzített, bonyolult folyamatokból álló rendszer összehangolt működésére van szükség.)

Sárgatest
A sárgatest (corpus luteum) a LH hatására a visszamaradt tőszőhám és a belső tok sejtjeinek átalakulásával jön létre. (Ennek megfelelően theca és granulosa eredetű lutein sejtekből áll.) A LH hatása tovább is fennmarad, ami fokozza a (sárgatesthormon) progeszteron termelődését. A progeszteron hatására a méhnyálkahártya tovább vastagodik, tápanyagokat halmoz fel, jól megkülönböztethetővé válik a felszínesebb tömör és a mélyebb szivacsos réteg, mirigyei váladékot termelnek. Összességében: felkészül a megtermékenyített petesejt befogadására. Közben a sárgatesthormon a negatív visszacsatolás mechanizmusán keresztül visszaszorítja a FSH és LH termelődését. Ha bekövetkezik a terhesség a kialakuló magzatburkok hormonális hatására a sárgatest még kb. három hónapig fennmarad (terhességi sárgatest), majd szerepét átveszi a méhlepény hormontermelése. Ha terhesség nem következik be, a visszacsatolási mechanizmus következtében leeső LH szint miatt a sárgatest tönkremegy, a progeszteron termelés lecsökken, a méhnyálkahártya nem képes tovább fennmaradni, és egy vékony alapi réteg kivételével vérzés kíséretében leválik és kiürül (menstruáció). Az FSH termelés blokkolódása a progeszteron szint leesésével megszűnik, ezzel az egész ciklus újrakezdődik.

Méhnyálkahártya
A méhnyálkahártya (endometrium) közvetlenül tapad a méhizozathoz (myometrium), nincs nyálkahátya alatti rétege. A méhizomzattal közvetlenül érintkező, sőt abba részben beterjedő alapi rétege a (stratum basale) nem vesz részt a menstruációval járó változásokban és lelökődésben. Ez az a réteg, amiből menstruáció után a méhnyálkahártya ujraképződik. Az e fölött lévő réteg (stratum functionale) mutatja azokat a változásokat, amelyek a menstruációs ciklussal összefüggésben fentebb tárgyalásra kerültek. Terhesség esetén az endometrium tovább fejlődik és alapvető szerepe van a megtermékenyített petesejt táplálásában, részt vesz a méhlepény anyai részének kialakításában, és ezzel a magzat táplálásában. Szüléskor a placentát és magzatburkot képző része leválik, és aszülés placentáris szakaszában a méhlepénnyel együtt kiürül.

A női nemi ciklus összefoglalása
  • A menstruációt követően a tüszőérést serkentő hormon (FSH – follikuluszstimuláló hormon) szintje lassan emelkedni kezd, új tüsző érését segítve
  • A ciklus közepe táján az ösztrogének szintje is emelkedik, amit hamarosan követ a luteinizáló hormon (LH) mennyiségének ugrásszerű növekedése (a grafikonon ezt spike-nak hívják – angolul tüskét jelent), ami az érett petesejt kilökődését idézi elő
  • A petesejt bekerül a petevezetőbe, közben a felrepedt tüszőből kialakul a sárgatest (corpus luteum), ami a ciklus hátralévő részében, egészen a menstruációig termeli a progeszteront. Ebben az időszakban a legnagyobb a megtermékenyítés esélye
  • Közben a méh nyálkahártyája megvastagszik, dúsan erezetté és mirigyessé válik, felkészül a megtermékenyített petesejt (zigóta) beágyazódására
  • Amennyiben ez nem történik meg, a sárgatest elsorvad, progeszterontermelése leáll és a nyálkahártya leválása megkezdődik, vérzés kíséretében
  • Az ovuláció során a nemileg érett női testben egy petesejt érik meg (esetenként kettő, ami kétpetéjű ikrek születéséhez vezethet).
  • A méh nyálkahártyája, az endometrium folyamatosan megvastagszik. Ovuláció után a méhfal megváltozik (izomzata ellazul), képessé válik a megtermékenyített petesejt befogadására és terhesség kialakulására.
  • Menses zavarok
    A pubertáskor egyik leglényegesebb eseménye az első menstruáció megjelenése, amely Magyarországon átlagosan 12.6 éves korban következik be. Ezt követően a vérzések 48-52 éves korig, 28-30 naponta, több-kevesebb rendszerességgel mutatkoznak. Kezdetben a vérzések nem rendszeresek, négy-hat hétre is jelentkezhetnek, de egy-másfél évvel a menzesz megjelenése után már csak a 21 napnál nem rövidebb, és a 38 napnál nem hosszabb ciklusokat tartjuk élettaninak.
    A menstruáció 4-6 napig tart. A vérveszteség 30-50 ml. 80 ml felett kóros.

    Hormonális ok
    A serdülés során a szervezet a testi fejlődés különböző állomásain halad keresztül. A gyermekkori menstruációs vérzészavarok leginkább a hormonális szabályozás éretlenségéből adódnak. A szervezetnek a hormonális nyugalmi szakból kell áttérni a serdülés időszakára, illetve haladni a felnőtté válás útján. Ez megnyilvánul a külső testi jegyek, és a pszichés állapot változásaiban is. A menstruáció megjelenése kizárólag egy állomás ezen az úton. Nem jelzi szükségszerűen az ovuláció, azaz a peteérés létrejöttét. Ez a későbbiekben alakul ki, egyénenként változó problémákkal kísérve.
    A menstruáció kezdetben úgynevezett "megvonásos vérzés", azaz peteérés nélküli méhnyálkahártya lelökődés, amely a szexuálhormonok ingadozó szintje következtében alakul ki.
    A peteérés egy női nemi hormon, az ösztrogén optimális szintje nélkül nem jön létre. Ez az állapot szükséges ugyanis a központi idegrendszer ovulációt kiváltó magasabb szintű hormonjának kiáramlásához.

    A vérzészavarok felosztása és jellemzői
    Először a vérzéskimaradásról szólunk, amely lehet elsődleges és másodlagos.
    Elsődleges vérzéskimaradás akkor áll fenn, ha a menstruáció nem következik be 16 éves korig.

    Többféle ok állhat a háttérben:
  • Központi idegrendszeri károsodások, fejlődési rendellenesség, gyulladás, daganatos megbetegedés.
  • Policisztás ovarium szindróma, amelyre az elhízás, férfias szőrzet kialakulása és a menstruáció hiánya jellemző.
  • Kromoszómális eltérések, melyek a szervezet egészére kihatnak.
  • Másodlagos vérzéskimaradásról beszélünk, ha a serdülőknél 6 hónapot meghaladó vérzéskimaradás lép fel. Rendszerint kíméletlen és tartós fogyókúra eredményeképpen figyelhető meg, de túlhajszolt fizikai teljesítmények után is gyakran előfordul.
    Megfigyelhető lelki problémák követeztében tartósan "kimaradt" menstruáció is. A fenti esetek előfordulására pedig éppen a tizenéves korosztály esetében van nagyobb esély.
    Amennyiben a menstruáció fellép, de a ciklus időtartama illetve a vérzés lefolyása tér el a normálistól, különböző vérzészavarokról beszélhetünk. Minden esetben rendkívül fontos a menzesz naptár vezetése, a tünetek pontos nyomon követése érdekében. Ismernünk kell pontosan a ciklus és a menstruáció időtartamát, valamint a vérzés jellegét is.
    Rendszertelen vérzés, a menstruáció elmaradása
    Ha egy nő már egy-két éve menstruál, akkor a továbbiakban rendszeresen, havonta fog megjönni a vérzése. Ha a menstruáció NEM jön meg havonta – vagyis a nőnek évente csak 5-6 vérzése van – akkor ez rendszertelennek számít. A „kimaradás” legvalószínűbb oka a terhesség, de előfordulhat:
  • fogyás,
  • betegség,
  • a fogyasztott kalóriák váratlan, nagymértékű csökkenése,
  • hosszú időn át tartó, kimerítő testmozgás,
  • súlyos stressz vagy izgalom,
  • a napos órák megnövekedett száma,
  • a termékeny éveik végéhez való közeledés,
  • polycystás petefészek,
  • petefészek megbetegedése
  • hypothalamus, agyalapi mirigy, mellékvese, pajzsmirigy, hasnyálmirigy megbetegedése, hormonális egyensúly felborulása.
  • a hüvely és a méh megbetegedése, fejlődési rendellenessége
  • külső tényezők: sugárterápia, műtét,
  • fogamzásgátlók szedése után gyakran kialakul az ún. "postpill amenorrhoea", amikor a gyógyszerszedési periódus után a menstruáció elmarad.

  • Két menstruáció közti vérzés (pecsételő vérzés)
    Két menstruáció között az egyetlen normálisnak számító pecsételő vérzés az ovuláció megtörténtekor fordul elő (a következő menstruáció előtt 14 nappal). Ha bármilyen más vérzés vagy pecsételő vérzés jelentkezik a ciklusok között, orvoshoz kell fordulni.

    Bőséges vérzés
    Bőséges vérzésnek nevezzük azt a vérzést, amelyhez a legnagyobb nedvszívóképességű tamponra vagy betétre van szükség, és ezeket a javasoltnál gyakrabban kell váltani – általában egy órán belül. E jelenség leggyakoribb okai:
  • A vérzés egyszerűen ennyire bőséges
  • Méhen belüli fogamzásgátló eszköz (IUD) használata
  • Hormonális egyensúly felborulása (kevés progeszteron vagy annak teljes hiánya)
  • Mióma vagy polip jelenléte
  • Pajzsmirigy problémák
  • Endometriózis
  • Dohányzás
  • Mivel a nagyon bőséges vérzés vérszegénységet okoz, ezt érdemes ellenőriztetni.

    Raromenorrhoea
    35 napnál ritkábban jelentkező vérzések tartoznak ebbe a csoportba. Javasolt ebben az esetben is a rendszeres ellenőrzés, de gyógyszeres kezelést nem igényel. Várakozhatunk a normál ciklus beállásáig.

    Polimenorrhoea
    Az elhúzódó, hosszú ideig fennálló menstruációt soroljuk ide. A vérzések enyhébbek, de elhúzódó jellegükből adódóan nagyobb vérveszteséggel járnak, és vérszegénységhez vezethetnek. Idejében kell tehát megfelelő szakemberhez fordulni.

    Hipermenorrhoea
    A menstruáció normál ciklusú, 28 naponként jelentkezik, időtartama is szabályos, 5 napig tart, azonban erősebb vérveszteséggel jár. Ritkán vezet vérszegénységhez, mivel a vérzés időben eláll.

    Serdülőkori diszfunkcionális méhvérzés
    Oka a peteérés hiánya, leggyakrabban az első menstruációt követő időszakban alakul ki. A méhnyálkahártya egyenetlen ösztrogén szabályozásnak van kitéve, így helyenként sorvadt, normál, illetve túlteng. Elhúzódó, ciklust nem tartó, bő, friss vérzéssel jár, kiújulásra hajlamos. Kezelésére hormontartalmú gyógyszerekkel történik.

    Pubertáskori diszmenorrhoea
    A lányok kb. 20%-a a menzesz alatt görcsös hasi fájdalomról, fáradékonyságról, fejfájásról, hányingerről és hányásról számol be. Oka leggyakrabban elsődleges, túl erős méhösszehúzódások is okozhatják. Kialakulásában pszichés faktoroknak is szerepe van. A tünetek enyhítéséhez igen fontos a rendszeres sportolás is.

    Fájdalmas menstruáció
    A leggyakoribb menstruációs rendellenesség a havi érzést megelőző tünetegyüttes (PMS), amely az ösztrogén- és a progeszteronszint menstruációs ciklus alatti hullámzásával kapcsolatos.
    Legjellemzőbb tünetei: Idegesség, ingerlékenység, érzelmi kiborulások, levertség, fejfájás, szövetduzzanat, a mell fokozott érzékenysége a menstruáció kezdetét megelőző napokban.
    A tünetek típusa és hevessége minden nőnél különböző és akár hónapról-hónapra is változhat.
    Ha a görcsök nagyon erősek, a nők 7-10 százalékánál endometriózis lehet az ok. Endometriózis esetén hormonkezelés, esetleg műtéti megoldás vezethet panaszmentességhez.
    A pubertáshoz hasonlóan a változó korban jelentkező vérzészavarokat is külön csoportba kell sorolni, mivel ebben az életkorban jelentősen megnő a méhnyálkahártya rosszindulatú daganatának valószínűsége, ezért ilyenkor a diagnosztikus méhkaparástól eltekinteni nem lehet, mivel a rosszindulatú daganat kizárásához szövettani vizsgálatra van szükség.