Orosznőgyógyászat, szülészeti-, nőgyógyászati magánrendelő, magzati ultrahang


NŐGYÓGYÁSZAT

FOLYÁSOK
Hüvelyi fertőzések és nem fertőzéses eredetű folyások
A hüvely a végbél közelsége és a nemi életben betöltött szerepe következtében állandó baktérium és gomba hatásnak van kitéve. A hüvely ideális helyet biztosít mind a baktériumok mind a gombák megtelepedésére (testhőmérsékletű, nedves körülmények, jó vérellátás). A hüvelyben normálisan is előfordulnak tejsavtermelő baktériumok, amelyek hozzájárulnak a hüvelyben lévő savas környezet fenntartásához, megfelelő védelmet nyújtva ezáltal a nyálkahártyának. Amikor a védő hatású baktériumok aránya csökken akkor, más kórokozó baktériumok illetve gombák elszaporodhatnak. Ekkor keletkeznek a hüvelyi fertőzések. A kórokozó baktériumokat a nők egyrészt saját szervezetünkből (végbél), másrészt szexuális érintkezéssel kaphatják el.
A hüvelyfertőzések nagy része megelőzhető: fontos a hüvely tisztán tartása, kerülendő az erős fertőtlenítő hatású szappanok, a nem megfelelően szellőző, szoros alsónemű, a kádban való ülőfürdő. Antibiotikum kezelés után ajánlatos sok probiotikumos tejterméket fogyasztani (kaukázusi kefir), ez ugyanis segíthet fenntartani a hüvely rendes tejsavtermelő baktériumfloráját.
A nőkben fellépő hüvelyfertőzést a férfi partner is elkaphatja. Ezért kézenfekvő, hogy a férfi partnert kezeljük, valamint hüvelyfertőzés esetén óvszer használatát javasoljuk..
Nőgyógyászati fertőzések diagnosztikája és kezelése, szükség esetén mikroszkópos kenetvizsgálattal, PCR-el végzett kórokozó DNS izolálás, vérvizsgálattal (szerológiai vizsgálat) gombás, vírusos és bakteriális fertőzések kimutatása

Hüvelygomba (forrás: wikipedia)
A hüvelygomba a női hüvely gombás fertőzése, latin nevén vulvovaginalis candidiasis.

Tünetei:
  • A leggyakoribb és a legjellegzetesebb a hüvely környékén hirtelen jelentkező viszketés.
  • Időnként vagy rendszeresen sűrű, fehér, túrós vagy aludttejhez hasonló, szagtalan hüvelyváladék jelentkezik. A hüvelyváladék mennyisége és minősége is megváltozhat.
  • Ezen kívül előfordulhat még: kellemetlen érzés a hüvelyben, szeméremtesti égés, közösülési fájdalom és nehézség, vizelési panaszok.
A húgycsőnyílás közelsége miatt gyakran fordul elő egyidejűleg hólyaghurut is, amely gyakori vizelési ingerrel járhat együtt.

Előfordulása:
A hüvelyi folyás a nők egyik leggyakoribb panasza, amely a gyermekkortól egészen az öregkorig előfordulhat. Különösen hajlamosak a fertőzésre a várandós anyák, a cukorbetegek, az antibiotikumot vagy magas hormontartalmú fogamzásgátló tablettát szedők és a legyengült immunrendszerű nők. Bővebb hüvelyváladékozás betegség nélkül, élettani körülmények között is jelentkezhet, de az esetek túlnyomó többségében fertőzés áll a panaszok hátterében. Ha a folyás oka fertőzés, legtöbbször hüvely-, vagy méhnyakgyulladással találkozunk.
Normál körülmények között a hüvelyi flóra domináns részét képezik a tejsavbaktériumok (más néven laktobacilusok), melyek a hüvelyben levő szénhidrátokat tejsavvá bontják le. A hüvely normális pH-ja enyhén savas (3,8-4,2), amelynek a tejsavbaktériumok a legfőbb biztosítói. Többek között ez teszi lehetővé a fertőzések elleni védekezést. A hüvelyben számos baktériumfaj él, ezek ökológiai egyensúlya biztosítja, hogy a különböző baktériumok ne okozzanak fertőzést. A hüvelyi flóra részét képezi a Candida albicans nevű gomba is, mely a hüvelyfertőzések egyik leggyakoribb kórokozója. Ha valami miatt a hüvelyflóra egyensúlya felborul, a fonalgomba elszaporodhat.

A hüvely működése:
A hüvely a kismedence alján helyezkedik el. Felső részével kapcsolódik a méhnyakhoz, alsó része a szeméremajkaktól védve nyílik a gáton a húgycsőnyílás és a végbélnyílás között. Fontos feladata, hogy egészséges egyensúlyt tartson fenn a benti és a kinti világ között, de tartsa távol a kórokozókat. Ennek legfontosabb eszköze a hüvelyváladék-termelés. Az említett testnyílások közelsége a gáton számos mikroszkopikus méretű élőlény számára biztosít kedvező életfeltételt. Ezek nagy számú jelenléte még nem jelent azonban feltétlenül betegséget.
A hüvelyfalat többrétegű, el nem szarusodó laphám fedi, mely a havi ciklusnak megfelelően reagál a nemi hormonok szintjének változásaira. Ennek következtében a menstruáció előtt nagy számban válnak le sejtek a hüvelyhám felső rétegéből. A hüvelyfalakat a képződő váladék tartja nedvesen. A hüvelyváladék a belső nemi szervek hámjának élettani körülmények között termelt váladékából és sejtes elemekből áll. A sejtes elemeket - az említett levált hámsejteken kívül - csak mikroszkóppal látható élőlények (hüvelyi flóra) alkotják.

Mi okozza?
1. Hormonháztartás-változás: a probléma gyakrabban jelentkezhet terhesség alatt, fogamzásgátló szerek szedése mellett, vagy a menstruációt közvetlenül megelőző napokon.
2. Legyengült immunrendszer
3. Allergiás reakció
Az egyik leggyakoribb fertőzéstípust a sarjadzógombák okozzák. A betegség érinti a hüvelyt és a külső nemi szerveket, emiatt orvosi nyelven vulvovaginalis candidosisnak (VVC) nevezik. A fertőzés hátterében leggyakrabban a Candida albicans, egy kisebb hányadban pedig az ún. non-albicans Candida törzsek állnak.
Ezek a gombafajok tehát a hüvelyben is előfordulnak, mint az élettani flóra tagjai. Ilyenkor panaszok nincsenek, a klinikai vizsgálat során a nemi szervek alsó szakaszán gyulladásos jelek nem észlelhetők, viszont laboratóriumi vizsgálattal a gomba alacsony csíraszámban kimutatható. Fertőzés az ilyen esetekben nem alakul ki a szervezet védekező mechanizmusainak köszönhetően. A sarjadzógombák a normális bélflóra tagjai, a táplálkozással jutnak a szervezetbe. A szeméremtestre, a gátra és a hüvelybe elsősorban a végbél felől történő szennyezéssel kerülnek. Amennyiben a sarjadzógombák jelenlétéhez gyulladásos tünetek társulnak, fertőzésről (VVC) beszélünk. A tünetekkel járó fertőzést mai ismereteink szerint minden esetben a sarjadzógombák tünetmentes jelenléte előzi meg. A kialakult klinikai tünetek változatos képet mutatnak. Feltételezhető, hogy a gombák által termelt enzimek, a hámsejtek hártyáját károsítva jutnak a mélyebben fekvő sejtekhez. A gombák behatolására és elszaporodására a hüvelyhám gyulladásos reakcióval válaszol, melyet vérbőség és a sejtek fokozott leválása kísér.

Kezelése:
A betegség kezeléséhez általában gyógyszeres segítség szükséges, az antibakteriális mosakodószerek nem alkalmasak a fertőzés legyőzéséhez. Vitatott kérdés, hogy szükséges -e a partner kezelése is. Egyes vélemények szerint így nem lehetséges a fertőzés, mások szerint igen. A biztonság kedvéért javasolt a partnereket együtt kezelni.

Chlamidia
A Chlamydia trachomatis egy speciálisan viselkedő baktérium, melyet közel 100 éve ismer az orvostudomány, azonban a betegség tényleges jelentőségét és súlyos szövődményeit csak az elmúlt évtizedekben ismerték fel.
Biológiai jellemzőit tekintve hasonlít a vírusokhoz és a parazitákhoz. Előfordulhat, hogy a baktérium nem osztódik, de tovább él a gazdatestben. Ez az időszak akár hónapokig eltarthat, miközben a kórokozó folyamatosan hatással van a szervezetre, és az immunrendszert reakcióra készteti. A kórokozó a nemi szervek hengerhám sejtjeihez kapcsolódik, így a nőknél főként a méhnyak, a méh, a petevezeték és a húgycső, férfiaknál pedig elsősorban a húgycső sejtjeit támadja. Ennek jelentősége egyrészt a szövődmények, másrészt a betegség diagnosztizálása tekintetében van. A kórokozó terjedése, veszélyeztetettek csoportja. A Chlamydia trachomatis a leggyakrabban előforduló szexuális úton terjedő fertőzés.
A szexuálisan aktív nők 15-25 százalékánál kimutatható a kórokozó, de gyakori partnercsere esetén ez az arány megközelítheti a 40 százalékot is. Különösen veszélyben vannak a szexuális életet épp csak elkezdő fiatalok, egészen 25 éves életkorig. A tabletta formában szedhető fogamzásgátlók, valamint a méhen belüli fogamzásgátló eszközök használata nagy szerepet játszhat a betegség terjedésében, mivel ezekben az esetekben nem jellemző, hogy új partnerkapcsolat esetén a párok óvszert használnak. Így a fertőzés partnerről partnerre könnyen átadódhat. A betegség előfordulását növeli a 17 éves életkor előtti szexuális aktivitás. További rizikót jelenthet a gyakori új partner és a poligám életmód. Szintén növeli a látens Chlamydia fertőzés kialakulásának esélyét, ha a partner más szexuális úton fertőző betegségben szenved.
A Chlamydia fertőzés tünetei és szövődményei A Chlamydia trachomatis fertőzés sajátos tünetszegény volta a kórokozó viselkedéséből adódik. A lassú osztódási ciklus, valamint a hosszú rejtőzködési idő miatt gyakran nincsenek tünetek. Ez rendkívül megnehezíti mind a páciens, mind az orvos számára a betegség felismerését. Előfordul, hogy tünetek kíséretében jelenik meg a betegség. Ilyenkor a leggyakrabban rendellenes folyás, zavaros, szürkés-fehéres, gennyes méhnyakból eredő váladék (mucopurulens cervixváladék), a méhnyak nyálkahártya ödémája, duzzanata, sérülékeny állapota lesz jellemző.
Amennyiben a fertőzés huzamosabb ideig áll fenn, úgy a méhnyakból történő felszálló fertőzés esélye emelkedik. Így érintett lesz a méhnyálkahártya (endometritis), illetve a petevezeték (salphyngitis) is.
A felszálló fertőzés jellegéből és időben történő előrehaladásából adódnak a késői szövődmények. A kialakuló kismedencei gyulladás következtében károsodhat a petevezeték (teljes vagy részleges formában), ezzel csökken a teherbeesés esélye, és gyakran meddőséget is okozhat. Terhesség vállalása esetén emelkedik a méhen kívüli terhességek aránya, valamint a méhnyálkahártya károsodása miatt nő a vetélés és a koraszülés előfordulási aránya is.

Tünetei lehetnek:
  • Krónikus alhasi fájdalom
  • Köztes vérzés
  • Gyakori vizelési késztetés, húgyhólyag fájdalma
  • Sűrű, sárga folyás
  • Meddőség

Gonorrhoea
A kankó vagy tripper, tudományos nevén gonorrhoea nemi érintkezéssel terjedő bakteriális fertőzés, mely a nemi szervek és a húgyutak gyulladását okozza. Már a Biblia is említi. Tünetei férfiaknál sokkal szembetűnőbbek: fehéres-gennyes váladék, amely a húgycsőnyílásból ürül. A húgyutak gyulladása fájdalmas is lehet, vizelési nehézséget okoz. Nők fertőzése nemritkán tünet nélkül lefolyik, ám tovább fertőzhetnek. Jeletkezhetnek tünetek, mint például: méhnyakgyulladás, hashártyagyulladás, folyás vagy petevezetékgyulladás, de izületi gyuladást is létrehozhat. A meddőség egyik legfőbb oka.
A tünetek a nemi aktus után 3-5 nappal jelentkeznek.
A Neisseria gonorrhoeae nevű Gram-negatív coccus baktérium okozza (gonococcus). Néha más testrészekre is átterjedhet, ám a baktérium rendkívül érzékeny a környezeti hatásokra, ezért a fertőzés csak szoros nyálkahártya-kontaktussal történik (köhögéssel, nyállal tehát nem terjed). Bakteriális fertőzés révén nagy adag, parenterálisan alkalmazott penicillin alkalmas a gyógyításra. Néhány Neisseria-törzs azonban képes rezisztenciát kialakítani, ilyenkor indokolt a cefalosporin antibiotikum-terápia. Kezelés nélkül, általános szepszist okozva, halálos lehet a betegség, ám ez igen ritka.

Trichomoniasis
A trichomoniázis (trichomoniasis) a hüvely vagy a húgycső megbetegedésével járó, nemi úton terjedő betegség, melyet a Trichomonas vaginalis nevű ostoros egysejtű okoz.
A kórokozó megfertőzheti mind a nők, mind a férfiak húgyutait és ivarszerveit, a tünetek azonban főleg nőknél jelentkeznek. A nők 20%-a átesik ilyen jellegű fertőzésen fogamzóképes korában.
Férfiaknál a kórokozó megtelepszik a húgycsőben, a prosztatában és a húgyhólyagban, de csak ritkán okoz tüneteket. Bizonyos területeken a nem-gonococcus fertőzések akár 5-10%-át is kiteheti ez a megbetegedés. Kimutatása férfiaknál nehezebb, mint nőknél.

Tünetek
Nőknél a betegség általában egy zöldes-sárga habos hüvelyi váladékozással kezdődik. A nők egy részénél a folyás kisfokú is lehet. A külső nemi szervek érzékenyek és fájdalmasak, a nemi aktus is fájdalmas lehet. Súlyosabb esetekben a külső nemi szervek és a környező bőrterületek gyulladttá válnak és az ajkak megduzzadnak. Előfordul a hólyag fertőzésére emlékeztető fájdalmas és gyakori vizelés.
A férfiaknak általában nincsenek panaszaik, viszont partnerüket megfertőzhetik. Bizonyos esetekben azonban előfordul, hogy rövid ideig habos vagy gennyszerű váladék ürül a húgycsőből, a vizelés fájdalmassá és gyakoribbá válik. Ezek a tünetek általában kora reggel jelentkeznek. A húgycső enyhén érzékeny lehet, néha pedig a pénisz nyílásán nedvesség észlelhető. A herék fájdalmával járó mellékhere-gyulladás csak ritkán fordul elő. A prosztata szintén megbetegedhet.
Diagnózis
Nőknél a diagnózis felállítása percek alatt megtörténhet a hüvelyi váladék mikroszkópos vizsgálatával.
Férfiaknál a hímvessző végén megjelenő váladékból kell mintát nyerni, ennek mikroszkópos, illetve laboratóriumi vizsgálata alapján állítható fel a diagnózis.
Az alábbi ábra a parazita szaporodási ciklusát mutatja:

Herpes
(másnéven: Herpes genitalis, nemi szervi herpesz, genitális herpesz)
A nemi szervi herpesz lényegében a nemi szervek tájékán, végbélnyílás környékén, a gáton, fartájon, a combok felső részén megjelenő, fertőző hólyagos bőrgyulladás. A szervezetbe jutó vírus elsődleges és visszatérő betegséget tud okozni. Ez utóbbiakat herpeszes epizódoknak is nevezzük.

Okok:
A genitális herpesz szexuálisan átvihető betegség, mely aktív betegség stádiumában lévő szexuális partnertől származik. A genitális herpesz okozója a Herpes simplex II. (Herpes simplex genitalis) vírus.
A vírus apró nyálkahártya-sérüléseken keresztül képes fertőzni. A fertőzés kapuja nőknél a vulva, a hüvelybemenet és a méhszáj, férfiaknál a makk, a fityma és a pénisz bőrfelülete. A vírus a fertőzés kapujától az érzőidegek mentén a regionális idegdúcok sejtjeibe kerül, nemi szervi herpesz esetén ezek főként a keresztcsonti idegdúcok, melyek a gerincoszlop alsó vége előtt helyezkednek el. A vírusok időnként reaktiválódnak, az érzőidegek mentén kijutnak a bőrfelületre, és az adott ideg területén okoznak visszatérő bőrgyulladást.
Ha a vírus egyszer beköltözött a szervezetbe, akkor egész életen át a megtámadott dúcokban marad. A bőrgyulladást a termelődő ellenanyagok megszüntetik, de azok az idegsejteken belül maradó vírusokkal szemben hatástalanok. A vérben keringő ellenanyagoknak köszönhetően a visszatérő bőrgyulladások enyhébbek, mint az első megbetegedés. Emiatt a reaktiválódás tünetmentes maradhat, de a betegség fertőzőképessége nem változik.

Tünetek:
Első fertőzést követően a betegség lappangási ideje legalább 20 nap. Nem ritka, hogy általános tünetek - láz, nyirokcsomók megnagyobbodása, stb. - tapasztalhatók. A tünetek enyhébbek is lehetnek, különösen azoknál, akik az ajakherpesz (Herpes simplex vírus I-es típussal) révén részleges védettséget szereztek. Az első tünetek leggyakrabban a fertőzést követő 12. nap múltán jelentkeznek. Az égő fájdalom, érzészavarok, viszketés még a bőrtünetek előtt megjelennek. Jellemző bőrelváltozásai a bőrpír- és duzzanat, melyen apró, kezdetben víztiszta bennékű hólyagok jelennek meg. A hólyagok hamarosan elgennyednek és kifakadnak, helyükön gennyes lepedékkel fedett, fájdalmas fekélyek maradnak vissza, melyek mintegy 10 nap alatt gyógyulnak. Időközönként a gyulladt bőrfelületen újabb hólyagok keletkezhetnek, melyek a gyógyulási időt meghosszabbíthatják. Olykor a hólyagos stádium teljesen kimarad, a fekélyeket apró bőrrepedések helyettesítik. Nőknél gyakori a hüvelyi folyás.
Visszatérő fertőzés nem mindenkinél jelentkezik. Másoknál általában enyhébb lefolyású, mint az első betegség. Az elváltozások súlyossága és gyakorisága idővel csökkenhet. A visszatérő herpeszt rendszerint figyelmeztető ("prodromális") tünetek (érzészavarok, égő fájdalom, viszketés, ideg eredetű fájdalom) vezetik be. Az első betegségen átesettek 80%-ánál legalább egy visszatérő betegséggel kell számolnunk.
Gyakoriak az atípusos megjelenési formák. Ilyen például az észrevétlen maradt enyhe első betegség, melyet csak évek múltán követ visszatérő betegség. A fertőzött egyének legalább 60%-a nem tud a fertőzéséről. Természetes ők is képesek a betegséget terjeszteni.
A kiújulás okai: A visszatérő betegség akkor alakul ki, amikor a vírus a sejten belül szaporodik és kijut az érzőideg mentén a bőrfelületre. A kiújulásnak lehetnek fizikai és lelki okai egyaránt. Fizikai ok lehet a kimerültség, más nemi szervi fertőzés, menstruáció, nagy mennyiségű alkohol fogyasztása, napégés, az immunrendszer gyengülése, a hám helyi sérülése, stb.. Pszichés okok lehetnek a szorongás, tartós stressz, amely szintén fokozza a kiújulás kockázatát.

Diagnózis:
Pontos diagnózist a betegség aktív szakaszában állíthatunk fel. A kórelőzmény és a látott klinikai kép alapján a diagnózis általában nem nehéz. Vírustenyésztésre többnyire nincs szükség.
Mivel a nemi szervi herpesz gyakorta más szexuálisan terjedő betegséggel együttesen fordul elő, ezeket a beteg kivizsgálása során ki kell zárni.

Megelőzés:
A betegség aktív szakaszában, óvszer használatával a fertőzés eredményesen elkerülhető (Herpes simplex labialis). A betegség az utolsó apró fekély begyógyulásáig fertőzőnek tekintendő. Ajakherpesz aktivitása esetén kerülendő az orális érintkezés is, mert az esetek egy részében az ajakherpesz is képes genitális megbetegedést okozni.

Hasznos tudnivalók:
A nemi szervi herpesz nem zavarja sem a terhességet, sem a szülést. Azok szervezetében, akik már átestek fertőzésen, a méhlepényen átjutni képes, tehát a magzatot is védő ellenanyagok termelődnek. Veszélyes helyzet két esetben fordulhat elő:
1. A súlyos lefolyású első betegség a terhesség első három hónapja alatt spontán vetélést eredményezhet.
2. Súlyos első betegség a terhesség utolsó időszakában is okozhat problémát, ekkor ugyanis még nem termelődik ellenanyag, ami a magzatot megvédené. A szülés közben elszenvedett magzati fertőzés halálos agyhártya-agyvelőgyulladást okozhat. A kockázat csökkentésére ilyenkor császármetszés javasolt.
Terhesgondozás alatt fontos az orvossal közölni, hogy a nőnél vagy partnerénél fennáll-e genitális herpesz lehetősége. Utóbbi esetben az anya fertőzését meg kell előzni.
  • Az anyától vért kell venni, és ellenőrizni kell a vírusellenes antitestek szintjét.
  • Fogamzásgátlásként óvszer használata javasolt.
  • A férfi párjának terhessége alatt vírusellenes gyógyszereket kell szednie a kiújulás megakadályozására.
  • Amennyiben a kórelőzményben ajakherpesz szerepel, terhesség alatt kerülni kell az orális közösülést.
Azoknál, akiknél a terhesség alatt jelentkezett kiújulás, a visszatérési hajlamot a fogamzásgátló tabletták is fokozhatják.

Gardnerella vaginalis
Bacterialis vaginosis. Egyéb megnevezés: Anaerob vaginosis, amin kolpitis.
Égő, viszkető érzés többnyire nem társul a tünetekhez. A BV az esetek mintegy felében nem okoz olyan mértékű panaszokat, hogy a beteg orvoshoz fordulna, így gyakran felismeretlen marad.
Patogenezis, patomechanizmus A bacterialis vaginosis (BV) a leggyakoribb hüvelyi fertőzés, egyben a genitális flóra első számú oka. A folyásról panaszkodó nők több mint felében a BV áll a folyamat hátterében. A betegeknek szubjektíve a legnagyobb panaszt a vulvára is kiterjedő állandó nedvességérzés, valamint a folyásnak a kellemetlen, leginkább halra emlékeztető szaga („fishy odour”) jelenti, amely közösülés után, illetve a menses körüli időben.
A BV a hüvelyi homeosztázis zavara, típusos polimikrobiális infekció, multikauzális betegség, amelynek kialakulásában környezeti, pszichoszociális, hormonális, sőt genetikai tényezők is szerepet játszhatnak. A patomechanizmus pontosan nem tisztázott, az azonban valószínűnek tűnik, hogy a hüvelyi pH lúgos irányba való eltolódásának, illetve a H2O2-t termelő tejsavbaktériumok visszaszorulásának a folyamat elindításában kulcsszerepe van. A szindróma dinamikus jellegű, a tünetek súlyossága kezelés nélkül is gyakran változik, tünetmentes szakok is előfordulhatnak, a prediszponáló tényezők kiiktatása után pedig spontán gyógyulás is bekövetkezhet.

Tünetek:
Jellegzetes a szürkésfehér, tejszerű, homogén folyás, amely egyenletesen vonja be a hüvelyfalat, és könnyen letörölhető. A hüvelyfalon és a vulván ödémás, lobos elváltozások nem látszanak, ezért is helyesebb a „vaginitis” helyett a „vaginosis” használata.

Célzott vizsgálatok
Az egészséges hüvely pH-ja 3,8-4,2 között van, BV esetén az 5,0-7,0 értéket is elérheti. Amin-teszt: a BV-t kísérő kellemetlen szag hátterében az anaerob baktériumok anyagcseréje során keletkező putrescin, cadaverin, trimethylamin állnak. A hüvelyváladék mikroszkópos vizsgálata: natív vagy festett kenetben jellegzetes a kulcssejtek („clue cells”) jelenléte, amelyek valójában anaerob baktériumok tömege által körülvett laphámsejtek. BV esetén a kenetben található laphámsejtek legalább 20%-a kulcssejt. Natív kenetben gyakran láthatók a mozgó mobiluncusok. A Döderlein flóra jelentősen csökkent vagy teljesen hiányzik. A négy diagnosztikus jel (jellegzetes folyás, lúgos pH, pozitív amin-teszt és a kulcssejtek) közül háromnak a megléte megerősíti a BV diagnózisát. Újabban egyre gyakrabban alkalmazzák a Gram-festést a BV diagnosztikájában. Jelenleg a Gram-festést tartják a legmegbízhatóbb módszernek a BV diagnosztikájára, hátránya, hogy azonnali, a vizsgálóasztal melletti diagnózist nem tesz lehetővé. Bakteriológia vizsgálatok: a bakteriológiai vizsgálatoknak a BV diagnosztikájában nincs gyakorlati jelentőségük. A BV organizmusok tenyésztése rendkívül kényes, időigényes és költséges munka. Tekintettel arra, hogy ezek a baktériumok lényegében a normál hüvelyflóra tajai, így kimutatásuk nem diagnosztikus értékű, semmit nem bizonyít.

Szövődmények:
Koraszülés: terhesekben a BV 16-29%-os gyakorisággal fordul elő. A BV-vel szövődött terhességekben a koraszülés kockázata 2-3-szorosára nő. A kezelést terhesség alatt célszerű szisztémásan végezni, a hüvelyi kezelés hatékonyságát újabban egyre többen kétségbe vonják. Tekintettel arra, hogy a terhesség során a BV az esetek mintegy felében tünetmentes, a minden terhesre kiterjedő szűrés feltétlenül indokolt. A szűrésnek a pH mérésen kell alapulnia, emelkedett pH esetén további vizsgálatokkal kell igazolni a BV, esetleg más hüvelyi infekció (trichomoniasis) jelenlétét. Szülés utáni infekciók: BV esetén a szülést követő endometritisek (méhgyulladások) gyakorisága mintegy 5-szörösére emelkedik. Kismedencei gyulladás (PID): a bacterialis vaginosis, valamint a akut PID kialakulása közötti összefüggést számos vizsgálat igazolta.

Epidemiológia
A BV többnyire a reproduktív korban lévő nők betegsége, praepubertálisan, illetve a menopausában ritkábban fordul elő. A hajlamosító tényezők között első helyen említendő a fokozott szexuális aktivitás, illetve a promiszkuitás. Rossz szociális körülmények esetén, dohányosok és alkoholisták között is gyakrabban fordul elő, ugyancsak gyakoribb IUE-t viselőkben. a hormonális fogamzásgátlók viszont bizonyos protektív hatással rendelkeznek (ösztrogénhatás), mivel ilyenkor a hüvelyhám glikogéntartalma növekedésének következtében a lactobacillusok tejsavprodukciója fokozódik. További hajlamosító tényezők lehetnek a gyakori irrigálás, a széles spektrumú antibiotikum kezelés, valamint minden olyan beavatkozás és történés, amely a hüvelyi pH megváltozását és a lactobacillusok pusztulását eredményezi. A szexuális úton terjedő gonorrhoea és chlamydia fertőzéseket szinte mindig kíséri a BV.